(1 héttel később)
-Reggel lenne? -takartam el a szemem, mert bántotta a beszűrődő erős fény.
Pár perc múltán, miután feleszméltem kikecmeregtem az fekhelyemről és rápillantottam az órámra. Tizenegy óra...
-Te jóságos szent szar! Elaludtunk! -kiáltottam fel. -Junho..! Ébredj! Elkésünk a stúdióból! -rántottam le róla a takarót.
-Nem akarok.. -nyöszörgött, és vissza húzta magára a plédet. -Csak még öt percet, mami...
-Nem, nem. Azt csak lesheted.. Na kifelé az ágyból! És egyébként sem vagyok az anyád!
-Széthasad a fejem...
-Nem csoda.. Miután benyakaltál két jó erős koktélt. -ráztam a fejem, mivel tegnap elmentünk a barátainkkal egy buliba és ott nem kicsit ütötte ki magát Junho.
Felült
és csukott szemmel fogta a fejét. Kimentem egy pohár vízért, majd felhívtam a menedzsert.
A vállammal tartottam a telefont, miközben odanyújtottam Junhonak a
vizet.-Aha, oké. Persze. Jaj, köszönjük. Oké. Viszlát.
Kinyomtam, és a másnaposka visszaadta a poharat.
-Beszéltem a menedzserrel, és engedélyezte, hogy ma pihenj. Viszont akkor a mára tervezett fotózás az holnapra csúszik.
Legyintett párat a kezével, visszadőlt, magára húzta a takarót, s befordult a fal felé. Megborzoltam göndör fürtjeit és nyomtam egy puszit a homlokára. Na, hagylak aludni... Szép csendben kikerestem a ruhámat és egy hang nélkül kisomfordáltam a szobából. Magamra vettem a cuccom, és összepakolva a fontosabb dolgokat a kis táskámba, elindultam. Fogtam egy taxit és már úton is voltam a stúdióba. Amikor odaértem jó pár rajongó fogadott. Osztogattam pár aláírást, aztán pár meghajlás után besétáltam. Ott rögtön rohantam próbálni a többi előadó társammal. A tíz énekes közül én voltam az utolsó a sorrendben. Összesen négyszer próbáltuk végig az aznapi műsort. Kifulladva ültem le az öltözőmben, így nem csoda, hogy miután ledobtam magam a székembe, pár percre rá magával is vitt az álom. A fejemben lévő dolgok egészen felkavartak. Chansung és én egymáshoz voltunk bújva, simogattuk egymást és... és olyan élethű volt. Éreztem az illatát, a biztonságot karjai között.
-Mi a... remegtem meg, miután tágra nyíltak a szemeim.
Legnagyobb meglepetésemre azt vettem észre, hogy az ajtó tárva-nyitva volt.
-Vajon ki jöhetett be? -tűnődtem.
Író szemszöge:
Míg bent üldögélt Bonghwa, kint az ajtó mögött egy rémült lány állt. Boyoung üveges tekintettel meredt a semmibe, a falnak dőlve. Próbálta feldolgozni, az imént történteket.
Boyoung szemszöge:
-Chansung..?!
Hiszen a 2PM-nek most nincs is fellépése... De akkor, hogy kerül ide? Miért szorongatja Bonghwa-t? Amikor hirtelen elém állt a frász kerülgetett. Annyira megrémültem, hogy egy pillanatra a levegő is bennem rekedt.
-Shh... Nem láttál semmit..! -emelte mutatóujját a szája elé.
Ijedten bólintottam, miközben nagyot nyeltem. S azután a fiú csendben távozott.
Bonghwa szemszöge:
Elmentem a mosdóba arcot mosni, hogy összeszedhessem magam. Majd visszaszaladtam az öltözőmbe, ahol Don -a sztájlisztom-, már mosolyogva várt rám. Ő egy nagyon kedves barátom. Már régebben bevallotta a médiának, hogy meleg, és furcsa mód mindenki elfogadta ezt. Sokat szoktunk csevegni a divatról, meg mi egyébről, mint két régi jó barát.
-Imádlak! -vigyorodtam el.
-Tudom én azt jól, kis csajszi. -rázta mutatóujját és körözött a nyakával egy huncut mosollyal vegyítve.
Megöleltem és elvettem tőle a ruhámat, és elkezdtem vetkőzni. Előtte valahogy nem szégyenlősködtem.
-Olyan szexi leszel csajszi, hogy az összes kis farok utánad fog epekedni. -mosolygott önelégülten.
-Na azért túlzásokba ne essünk.
-Most miért? Ha nem lennék buzi az hót ziher, hogy rád izgulnék, cicám. -ült le kuncogva a kis kanapéra.
-Don... -nevetve vágtam hozzá a hozzám legközelebb eső dolgot, ami per pillanat a levett pólóm volt.
Felállt majd kiriszálta magát a folyosóra, én pedig elkezdtem felöltözni. A fekete sport melltartóm; a szürke, kantáros csőfarmerem már rajtam volt; és a rockstar-os cipőm is. Éppen felhúztam az egyik kantárt a vállamra, amikor megláttam a tükörben Chansungot. Mögém sétált és felhúzta a másik vállamra a lelógó kantárt. Szememmel végig követtem kezét, majd találkozott a tekintetünk. Percekig álltunk így, végül elkaptam a fejem és kitessékeltem, mire ő megrántotta a vállát és kiment, maga után becsukva az ajtót. Sóhajtottam egy mélyet, amikor váratlanul kicsapódott az ajtó és Don nővére, Donna borult a nyakamba. Ő is egy jó barátom. Donnal ellentétben ő magas, és kicsit testesebb. Donna volt a sminkes és a fodrász a JYP-nél.
-Bong baby! Mi a helyzet? Hogy vagy? -nézett végig rajtam.
-A szokásos, amúgy köszönöm jól. -mosolyogtam.
-Felkészültél arra, hogy lélegzetelállító legyél?
-Hát persze! -huppantam le a székembe.
Odaállt mögém és lerakta a cuccát, aztán elkezdte a hajamat borzolgatni, és próbálgatni. Sokszor ott helyben találta ki, hogy mit fog csinálni. Hümmögött egyet és a tükrön keresztül rám nézett.
-Arra gondoltam, hogy enyhén füstös szemeket csinálok neked, és befonom a hajad. A végeredményt majd meglátod. -simogatta nem létező szakállát.
-Uhm. -bólintottam.
Miközben ügyködött sokat beszélgettünk, és olyan gyorsan eltelt az idő közben, alig vettem észre, hogy már csak áll felettem és a véleményemre vár. Alaposan megvizsgáltam magam. A szememen tényleg volt egy kis füstösítés, azonban az alsó szempilláim alatt volt egy-egy kis sárga strasszkő is. Az ígért fonás is megvolt. Oldalra fonta az egész hajam egy lófarokba. Egy ideig csodálgattam még magam, aztán Donna kizökkentett.
-Nem meg mondtam, hogy lélegzetelállító leszel?
-Te mindig mindent megmondasz. -álltam fel és köszönetképpen nyomtam egy puszit az arcára. Majd a fejemre húztam a fullcap-em.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése