szerda, június 27, 2012

3. fejezet

~A sztárrá válás kezdete~
A másnapom eléggé rosszul kezdődött. A felébredésem után a konyhába csoszogtam ki. Ott szokásomhoz híven a reggelire készülődtem amikor egy kést keresve megvágta az a kezem. Eldobtam az evőeszközt és szaladtam a szomszédba Hwang nagyihoz.
 -Oh édeském, legközelebb jobban vigyázz magadra! -mondta, miközben a tenyerem kötözte be.
 -Igenis, és köszönöm.
Az idős asszony az órájára nézett.
 -Nem fogsz elkésni az iskolából?
 -Miért mennyi az idő? -néztem az órára én is. -Te jó isten! Rohanok is.
Visszafutottam a szobámba és átvedlettem gyorsan a pizsamámat. Aztán go suliba. Amikor beértem már a tanár bent volt a teremben. Az ajtóban megfordultam és tolatni kezdtem. Ahogy rám nézett én megindultam az ajtó felé, mintha éppen az óráról osonnék ki.
 -Maga csak üljön vissza a helyére!
 -Értettem!
Helyes, fiatal, magas és edzett testalkatú Choi tanár úr. Matek tanár. Eleinte még szimpatikus volt, de amint az első órám meg volt vele rögtön un szimpatikus lett. Magának való, szigorú férfi. Kár érte. Pedig csak pár évvel idősebb nálam, és olyan jóképű.. Na de félretéve az álmodozást, most koncentráljunk a feladatra.. Te jó isten! Mi a szent szar ez?! Ott szörnyülködtem a padban ülve. Körülbelül, mint aki kínait olvasna és egy mukkot sem értene belőle. Oké, használd az agyad Bonghwa, ezt már Tokióban is tanultad. Neki rugaszkodtam a lapnak. Óra után, szünetben sikoltozásra lettem figyelmes. Próbáltam kerülni a tömeget, de az közeledni kezdett felém. Egy magas fiú volt a középpontban. Egy baseball sapka, egy barna dzseki, cső farmer, és egy fogalmam sincs milyen márkájú szürke cipő volt rajta. Karon fogott és magával ráncigált.
 -Siess! -mondta.
Miután kiértünk az épületből és a tömeget is magunk után hagytuk levette a sapkáját.
 -Ki a franc vagy és mit akarsz tőlem? -fordítottam neki hátat keresztbe tett karral.
 -Köszönöm a szívélyes fogadtatást, pedig miattad vállaltam be egy kisebb rajongó támadást.
Ismerős volt a hangja, mire visszafordultam. Belém hasított a felismerés.
 -Mit keresel itt Chansung?!
 -Halkabban! -fogta be a szám. -Ne akarj még több bajt!
Bólintottam. Elengedett és sóhajtott egyet.
 -Azonnal velem kell jönnöd. A menedzser hív téged, hogy a gyakornoki idődről, meg a debütálásodról beszéljünk.
 -Hogy érted azt, hogy "beszéljünk"?
 -Mert mi hatan is ott leszünk.
 -Aha, értem.
 -Na de nincs időnk csevegni, menjünk a kocsihoz.
Ismét megfogta a kezem és rohanni kezdtünk. Sajnos a lábam nem bírta feldolgozni, hogy a köveken futkározzak tűsarkúban, így felmondta a szolgálatot, és akkorát estem, mint az ólajtó. Chansung hirtelen a karjaiba kapott és megindult a jármű felé. Egy nap két baleset, ez is csak én lehetek. -.-" Vajon mi jöhet még..? Az ügynökség épületéhez érve is a karjaiba véve próbált meg bevinni, de ellenkeztem.
 -Nem halok bele, rakj már le!
 -Én meg abba nem halok bele, ha egy lányt kell emelgetnem. Amúgy sem vagy olyan nehéz, meg se kottyansz ezeknek a bicepszeknek. -vigyorgott.
 -Ego lego. -.-"
A terem ajtajában már hajlandó volt letenni. Kissé nehezen bevánszorogtam és leültem egy székbe. A bent lévők értetlenül néztek rám. Junsu, aki az autót vezette, mentegetőzni kezdett.
 -Elnézést, de egy kisebb baleset történt út közben.
 -Jól van.. Mindenki itt van? -kérdezte Jinyoung.
Taecyeon bólintott, a többi egy sima ühüm-el lerendezte.
 -Nos, akkor kezdjük a legelején.. Testalkat formálásra nincs szükség ahogy látom, de viszont nagyon vékonyak a karjaid. Szerintem kéthetente elmehetnél a fiúkkal edzeni, és így könnyebb lesz megtartanod a súlyodat is. Folytassuk a tánc órákkal. Szeretném bemutatni a tánc tanárod.
Felállt a jobb oldalamon ülő csaj, ezért én is felálltam. Mindketten meghajoltunk és ő bemutatkozott.
 -Annyeong!* Kim Hwa Young vagyok. A jövőben én leszek a koreográfusod, és ha úgy adódik akkor a háttér táncosod is. ^^
(ejtsd: Kim Ha Jung)
*Annyeong! (ejtsd: ánnyo!) - Háromféle jelentése is van. A két köszönés (hi, bye) és akkor használjuk még amikor sok áldást kívánunk.
 -Örülök, hogy megismerhetlek. ^^ -válaszoltam.
 -Körülbelül hetente négyszer lesznek a próbák/órák, az énekóráid után.
Leültünk és az igazgató folytatta a mondókáját.
 -Na szóval.. Mivel még a magassarkú cipőben nem vagy olyan határozott ezért azt találtuk ki, hogy mostantól amikor tudsz járj magasabb sarkú cipőkben, és otthon végezz egyensúly gyakorlatokat ha van rá lehetőséged.
Hát hogyne lenne... Előre félek, te jó isten. A feje tetejére fog fordulni a ház, és a nagymama nem tudom mit fog hozzá szólni. >.<
 -Most az ének tanárod mutatnám be neked.
 -Szia. Engem Park Bo Bae-nak hívnak. Előre láthatólag 1-2 naponta lesznek az óráid. Némelyik után tánc órák is lesznek.
(ejtsd: Pák Bo Be)
 -Szoros lesz a napirended, úgy hogy ha esetleg nem menne mindezek mellett az iskola akkor felveszünk melléd egy magántanárt. Rendben? -tájékoztatott ahjussi*.
*ahjussi (ejtsd: ádzsussi) - uram, nagybácsi (Általában az uram vagy a nagybácsi leírásra használják, de olyan férfira is szokták, aki idősebb náluk, nincs a családban és vezető szerepben van.)
 -Oké.
 -Nos hát a 'paparazzók támadását' kétszer fogjuk gyakorolni minden héten, hogy megszokd fényképező gépek kattogását és a villogásokat, na meg persze azt, hogy mindenhol ott vannak.
 -Mi a..
Te jóságos ég! Ennek elmentek otthonról.. Wooyoung odahajolt hozzám.
 -Ugye milyen hülye nevet adott neki..?
 -Az biztos.. -adtam neki igazat.
 -Nincs sugdolózás!
Azonnal elhallgattunk, és kihúztuk magunkat.
 -Ez a beszéd.. Megbeszéltem az oktatóiddal és a hat fiúval, hogy 3,5 év lesz a gyakornokiságod nálunk. Reméljük bírni fogod a tempót.
Chansung kiegyenesedett és felemelte a fejét.
 -Sok reményt fűzünk hozzád mi mindannyian.. Szerény véleményem szerint Kim Hyuna-t is túl fogod szárnyalni a későbbiekben.
Összehúzta magát és enyhén piros pozsgás lett az arca. A fiúk meglökdösték, és némelyikük félreérthetően nézett rám. Halvány lila fogalmam sem volt, hogy mire gondoltak. Próbáltam nem észrevenni a tekintetüket.. Azonban a vicc tárgyává vált fiú eléggé meglepett. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyet fog mondani. Ha azt hiszi, hogy én.. Áh hagyjuk, az lehetetlen. Már csak azért sem, mert hát a jó isten se nézné ki belőle, hogy a 2PM maknae-ja.
*maknae (ejtsd: mákne) - legfiatalabb ember egy bandában/csoportban/társaságban stb.
És még csak nem is az esetem. Ahogy emlékszem mindig is Junhoért voltam oda. *-* Nem vonzott túlságosan Chan. :/ Olyan orr hangja van.. >.< Miközben ezen kattogott az agyam észre se vettem, hogy arcokat vágok, és mindenki hülyének néz. Nichkhun zökkentett ki.
 -Oké, most már itt vagyok. Folytathatjuk.
 -Ezt jó hallani. -mondta Junho egy dögös mosoly keretében.
Elalélok. Szűz Máriám, ez rám mosolygott. *q* Na de komolyra fordítva a szót:
 -Van még valami amit meg kéne beszélnünk? -kérdeztem.
 -Igen, a debütálásod. -tájékoztatott Junsu.
 -Oh, tényleg.
 -Szerintem egy pörgős, energikus dallal kellene indítanunk. Sexy, de mégsem az a túlságosan ide-oda riszálom magam. Lehetne benne egy kis hip hop is. Igen! Hip hop! Már látom is a lelki szemeim előtt.. Egy fiú, kiszemel téged, de te nem adod könnyen magad. A tánc parketten vagy és nagyban táncolsz amikor odamegy hozzád. Te mozogsz tovább, ő harcolni kezd a kegyeidért és viszonozza a mozdulataidat. -élte bele magát.
 -Ez ilyenkor jól van? -kérdeztem Wooyoungtól.
 -Igen, csak néha amikor nagyon intenzív ihlete támad akkor képes ilyen átéléssel elképzelni dolgokat. Ez esetben a te debütödet.
 -Aha.. Biztos..
Figyelmemet ahjussi-ra fordítottam. Még mindig hablatyolt.
 -Hasonló lesz az egyik BoA számhoz, aminek Energetic a címe. Csak még se lesz olyan, mert keverünk bele egy kis JYP-t. És a címe legyen.. Hmm.. Dance with me!
 -Wow! -álmélkodtam.
 -Ugye? Tetszik? -tért vissza a valóságba.
 -Abszolút. Már-már félek az ötlettől. -kuncogtam.
 -Azért annyira nem volt félelmetes. -vigyorgott.
Tisztelem ezt a pasit, de azért néha egy kicsit megborzongok tőle.
 -Váltsunk témát.. Szép hosszú hajad van, és a bőröd is szép. Nem lesz gond a sminkeléssel. Nem úgy, mint Junhonál, mert neki ugyebár természetes göndör haja van. -.-"
 -Ch.. -morgott az imént említett fiú.
 -Szerintem szép haja van neki is. -küldtem felé egy vigasztaló mosolyt, amitől az ő szája is felgörbült.
 -Azt hiszem mindent megtárgyaltunk.. Holnaptól életbe lép a gyakornoki időd.
 -Értettem.
Mindenki felállt és a meghajolások után elköszöntük egymástól. Kissé zavart, hogy Chansung eléggé feltűnően bámult mikor elmentem, de hát nem tudok mit csinálni vele. Ez van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése