7. fejezet

Ehhez a részhez az ihlet rohamot egy olyan számnak köszönhetem, amire a napokban találtam rá. Ez a szám Shin Yong Jae, The Reason I Became A Singer című dala. Mikor meghallottam, egyből sírhatnékom támadt, azonban csak sajgó szívvel hallgattam végig. Olyan szinten megérintett, hogy az szavakkal le sem írható.
Ui: Remélem ennek fényében olvassátok el, és remélem tetszeni fog nektek.... ,bár kissé rövid lett, amik kérek nézzetek most el nekem.
Ui 2: És ha lehet egy tanácsom akkor olvasás közben hallgassátok ezt a dalt. Onnantól kezdve, amikor elindul hazafelé Bonghwa.

~Beteges féltékenység, és viharos érzelmek~
Chansung pow:
 Kezem remegni kezdett a dühtől, és folyamatosan őket néztem. Bonghwa keze Junho vállára tapadt. Éreztem néhai pillantását; tudtam, hogy engem néz. Ebben biztos voltam. Nem tagadhattam, féltékeny voltam. Idegesített a látvány, ezért meghúztam a whiskys poharam...

Bonghwa pow:
 Kezemmel átkaroltam szerelmem nyakát, ő pedig a derekam ragadta meg, hogy minél közelebb tudhasson magához. Ahogy a buli a tetőfokához közeledett, és a levegő is egyre forróbb volt, mi is úgy táncoltunk egyre forróbban. Közelebb és közelebb húzott magához. Éreztem ahogy lehelete csiklandozza felhevült bőröm. Többet, egyre csak többet akartam belőle. Majd egymás ajkaira tapadva hullámoztunk a zene ritmusára.....

 A buli végeztével mindenki szép sorjában elkezdett hazaszállingózni. Körülbelül olyan hajnali 1 lehetett, amikor Junhoval kint, az Eden előtti járdán búcsúzkodtunk.
 -Sajnálom, hogy nem mehetek haza. Egy hétre Japánba kell mennem Nichkhunnal. Majd még látjuk egymást. -simított végig az arcomon, majd megpuszilta a homlokom.
Mellkasába fúrtam a fejem, mire ő szorosan magához ölelt. Aztán elváltunk egymástól és egy mosolyt erőltetve néztem végig, ahogy Junho taxiba ül. Megvártam míg eltűnik a látókörömből, aztán elindultam gyalog hazafelé. Ki akartam szellőztetni a fejem egy kicsit. Nem ittam semmit 1-2 pohár pezsgőn kívül, mégis úgy érzem magam, mint akit fejbe vágtak egy baseball ütővel. A távolból mennydörgés hallatszott, amit egy eget bevilágító villám követett. Hirtelen erős szorítást éreztem a csuklómon. Mikor a kéz tulajdonosára néztem, megpillantottam egy csalódott, és fájdalommal teli tekintetet.
 -Mit akarsz Chansung? -rántottam ki kezem a szorításából.
 -Miért kerülsz? -válaszolt kérdéssel a kérdésemre.
Tovább sétáltam, de a fiú nem adta fel egykönnyen, jött utánam. Ahhoz képest, hogy éjszaka volt, mégis egyre sötétebb lett, és a szél is feltámadt.
 -Hagyj már békén... Felejts el végre! -próbáltam kikerülni mikor elém állt.
Ekkor hirtelen élesen villant fel egy villám, melyet egy erős hangrobbanás követett. -Nem érted, hogy nem tudlak?!
A fejemet felé kaptam, mire az erős szél a hajamba kapott, és süvítve kezdte ostromolni Seoul fáit, amik vad táncot jártak. Nem kímélve semmit.. és senkit. Szemeim a dühtől és a hirtelen érzelem bombától könnybe lábadtak, végül egy kósza könnycsepp végig folyt arcomon, amit nem láthatott, mert az eső hirtelen kezdett el zuhogni. Fejemet megráztam és hátrálni kezdtem. Azután futásnak eredtem. A lábam nem bírta ezt az iramot magassarkúban, megbotlottam és a földre zuhantam. Levettem a láb kínzó eszközt, majd feltápászkodtam és rohanni kezdtem el.. onnan.. messzire. Másodpercek alatt áztam bőrig, de ez érdekelt most a legkevésbé. Otthon, az ajtó túloldalán keresve a védelmet a vihar elől beszaladtam a házba. Mikor be akartam csukni az ajtót egy láb akadályozta meg ezt. Befurakodott és az ajtó hirtelen vágódott be. A szemében lévő tűztől megijedtem. Közeledni kezdett felém, mire én hátrálni kezdtem, de a hátam végül a falnak ütközött. Mikor elém ért lehajtotta a fejét és sóhajtott. A következő pillanatban az öklét a fejem mellett a falba verte. Testem remegni kezdett. Nem, nem azért, mert fáztam, hanem mert rettegtem. Az idegességtől zihálni kezdett, majd tekintetét az enyémbe vájta. Arcvonásai ellazultak és kezével megsimította az arcom.... A csók váratlanul jött, ahogy az eget rengető dörgés is. Először finoman, aztán éhesen falta ajkaimat. Nem tudom mi történt velem, de visszacsókoltam, és kezemmel dús, fekete hajába túrtam. Úgy vont magához, mintha az élete múlna rajta. Nem engedett egy pillanatra sem szorításából. Karjaiba vett, én pedig lábammal kulcsoltam át derekát. Két kezemmel fogtam arcát és úgy csókoltam tovább puha ajkait, amik az alkohol ellenére is mámorítóak, édesek voltak. A szobámban ráborultunk az ágyamra. A Junhoval közös ágyamra.... A felismerés villámként hasított belém, és keserves zokogásban törtem ki. Egy pillanatra megállt a fiú és aggódóan vizslatott. Majd elkezdett puszikat lehelni arcomra, nyakamra; amik miatt ezúttal már nem tudtam magamnak megálljt parancsolni. A ruhadarabok lassan lekerültek rólunk, és úgy forrtunk eggyé.... miközben kint féktelen égi csata dúlt.

6. fejezet

~Showtime, baby~
 Egyszer csak benyitott egy ember és tájékoztatott, hogy már csak félóra van műsorkezdésig, ezért Donna el is búcsúzott. Az élet beindult a folyosókon. Ide-oda rohangáltak az emberek. A mellettem lévő öltözőben volt a Boyfriend fiú banda, úgy döntöttem, hogy benézek hozzájuk egy kicsit. Mikor bekukucskáltam az ajtón csak az ikreket és Jeongmint láttam. Jeongmin az egyik ikerrel, Youngminnel beszélgetett a sminkasztalnak dőlve, Kwangmin pedig a kanapén ült, zenét hallgatott és közben valamit tátogott. Valószínűleg gyakorolta a szövegét.
 -Sziasztok! -próbáltam felhívni a figyelmüket arra, hogy egyel többen vannak a helyiségben.
Youngmin ott termett előttem és egy ezer wattos vigyort villantott rám. Beinvitált és leültünk beszélgetni. Meglepetésemre Kwangmin kivette a fülhallgatóját, s csatlakozott hozzánk. Jókat nevettünk és megígértük, hogy drukkolni fogunk a másiknak. Közben szépen lassan visszaszivárgott a többi tag. Egészen megkedveltem ezt hat fiút. Mivel ők kezdtek, így pár perccel a show előtt felsorakoztak és elindultak a színpad felé. Visszamentem az öltözőmbe; pár reklám, s fellépő után eljött az én időm. Felrakták rám a fejmikrofont, aztán bedugtam a fülembe a fülmonitort. Megropogtattam a nyakam, vettem egy mély levegőt, majd felsétáltam a színpadra. A háttértáncosok beálltak a kellő pózba és én is felvettem a kezdőpózomat. A zene beindult és a táncosok mozogni kezdtek, én pedig kieresztettem a hangomat.

http://youtu.be/0Ds3SWspSHY

A zene tetőpontjánál eldobtam a fullcap-em a közönség felé, mire hatalmas őrjöngés tőrt ki. A szám végén meghajoltam és mosolyogva integettem a fanoknak. Én voltam aznap az utolsó fellépő, így miután én végeztem feljött a többi előadó és az MC-k a színpadra. Youngmin odaállt mellém és rám mosolygott. A többi Boyfriend tag pedig mögöttem sorakozott fel. A másik oldalamon az Infinite-s fiúk várakoztak. Beálltak elénk a műsorvezetők és beszélgetni kezdtek. Már mindenki az ujját tördelte, de a négy műsorvezető tovább húzta az agyunkat. Aztán végül..
 -És a mai Music Bank nyertese....
Youngminnel megszorítottuk egymás kezét, a másik kezemmel Minwoo vállamon lévő kezét szorongattam. Istenem.. Mond már ki!
 -A Boyfriend!
A fiúk ugrálni kezdtek örömükben, összeölelkeztek és úgy próbálták visszatartani a könnyeiket. Én lassan odébb araszoltam és őszinte gratulálás képen tapsolni kezdtem. Donghyun kezébe nyomták a díjat, és odatartották elé a mikrofont, hogy köszönő beszédet mondjon a banda nevében, majd elköszöntek az MC-k a nézőktől. Bekapcsolták az I Yah-t és a színpadon még pár percig eltáncolgattunk a fiúkkal. Megpróbáltak pár lépést megtanítani belőle. Aztán lenyomták a zenét és a show véget ért. Mindenki lesétált a színpadról, be az öltözőjébe, ahol átvedlettek hétköznapi ruhájukba. Már éppen egyedül pakolásztam a cuccaimat, hogy elindulhassak haza, amikor Kwangmin kukucskált be az ajtón, mögötte a többiekkel.

 -Figyelj noona.. ünnepelünk egy kicsit az Eden klubban és úgy gondoltuk, hogy velünk jöhetnél. Mit szólsz?
 -Srácok, fáradt vagyok és holnap is lesz nap.
 -Értjük.... -biggyesztették le a szájukat.
Már majdnem becsukták az ajtót, de utánuk kiáltottam. Azt hiszem ezt még megbánom... Megadóan magam elé emeltem a kezeimet.
 -Jól van, elmegyek. De csak akkor, ha vihetek pár embert.
Amikor meghallották a válaszom rögtön fel felé kezdett kunkorodni a szájuk. Elmosolyodtam, mire ők csak meghajoltak és elmentek. Még hallottam, ahogy örömükben kiáltoznak pár sort a folyosón, amit megmosolyogtam, majd elindultam hazafelé, hogy átöltözzek. Útközben felhívtam Keiko-t, hogy jöjjön el ő is. Otthon gyorsan a szekrényemhez rohantam és elkezdtem benne valami értelmes ruhát keresni a bulira. Egyszer csak kezek öleltek át hátulról. Mikor hátrapillantottam egy barna szempárral találkoztam, aminek tulajdonosa Junho volt. Csücsörített egy sort, ezért adtam a szájára egy puszit, majd tovább keresgéltem.
 -Hova készülsz?
 -Az Eden klubba. -válaszoltam tömören, miközben továbbra is a szekrényemet bújtam.
 -És minek?
Ekkor már szembe fordultam vele. -Ünneplünk a Boyfriend-es fiúkkal. Nem jössz? -néztem rá kérlelőn kiscica szemekkel.
 -De csak miattad. -nyomott egy puszit a homlokomra, én pedig ajkaira tapadtam.
Miután elváltunk egymástól ő is készülődni kezdett. Végül megállapodtam egy fekete, hosszú ujjú, tapadós, mini ruhánál; meg egy szegecses magassarkúnál, ami vörös volt; pont, mint az ajkaim. Kiengedtem befont hajam, aztán felkötöttem lófarokba. Junho felturbózta a haját, gyorsan lealapozta magát; aztán magára öltött egy fekete csőfarmert, egy sötétkék pólót, egy fekete, kikövezett mellényt, és egy sötétkék DC-s cipőt.

DJ KOO & POSTINO - COME BACK ft. Mi-Kyung Park

Mikor odaértünk Junho elintézett egy telefont, míg én bementem és köszöntem a fiúknak, majd ő is odajött a kis társasághoz. A mi kis csapatunk a VIP részlegben volt, így a fanok nem tudtak megtámadni minket. Váratlanul felbukkantak Nichkhun-ék így még jobb lett a hangulatom. Viszont, aminek nem örültem, az az volt, hogy Chansungot is magukkal hozták.
 -Ő mit keres itt? -vontam kérdőre Taecyeont. -Vagy tudod mit, nem is érdekel. -rántottam meg a vállam.
Megfogtam Junho karját és magammal ráncigáltam a táncparkettre. Zavart Chansung szúrós tekintete, így megpróbáltam minél közömbösebb lenni vele, és megpróbáltam levegőnek nézni. A többiek leültek egy asztalhoz, de nem sokkal később követték a példánkat, és ők is táncolni kezdtek, kivéve egy személyt.